Nemzet napszámosa

A közösség és az összefogás elsöprő ereje - Mindenki!!!

Ma reggel, ahogy rákerestem a hírekre, vezető helyen szerepelt, hogy a legjobb élőszereplős kis játékfilm kategóriában az Oscart idén Deák Kristóf alkotása, a Mindenki nyerte. Öröm, boldogság, büszkeség – mind eltörpült a katarzis mellett, amikor végignéztem a filmet. Pedagógusként és táncpedagógusként olyan sokat kaptam ettől a 25 perctől, hogy szeretném ezt most itt megosztani. (Az alábbi […] Tovább

Norvég iskola – a szülő és a tanár szemszögéből

Előző cikkemben (Miért szeretnek a norvég gyerekek iskolába járni?) részletesen írtam a norvég iskoláról. Megígértem, hogy a témát folytatjuk, hiszen egyrészt még korántsem merítettük ki, másrészt sokan voltak kíváncsiak még sok egyébre is ezzel kapcsolatban. Most az oktatás másik két főszereplője szempontjai kerülnek a poszt középpontjába. Az már kiderült, hogy a gyermek stresszmentes iskolaéveket élvezhet, […] Tovább

Látogatás a "Verébfészekben" - Egy osztrák magánóvoda belülről

A “Verébfészek” (Spatzennest) fogalom Seekirchenben, ebben a Salzburg melletti bájos kisvárosban. Egyszerre bölcsőde, óvoda és valamiféle napközi a 10 éven aluli iskolások számára. Rendkívül rugalmasan működik: nemcsak egész napos, hanem félnapos (ebéddel és ebéd nélküli) változatban is igénybe vehető. Csak szombaton, vasárnap és ünnepnapon tartanak zárva, de öt hétig a gyermek kötelező szünetet kap: a […] Tovább

Balett iskola Afrika legnagyobb nyomornegyedében

Afrika legnagyobb nyomornegyedében, Nairobiban (Kenya) – ahol 700 ezer ember él -, található egy balett iskola. Minden szerdán Kibera szűk utcáinak és sikátorainak labirintusában a Spurgeon Akadémia egyik tanterméből a tanulók kipakolják a padokat és a székeket, gondosan felsöprik a padlót, az iskolai uniformist világos színű ruhákra cserélik, pozícióba állnak, és a kezüket ráhelyezik a falból kiálló […] Tovább

Hétköznapi történet apróságokról, egymás kisegítéséről, egy csipet jóindulatról

Amikor 10 évvel ezelőtt Korfun jártunk, egy kis étkezdében ebédeltünk, ahol az asztalok egy része a parányi épület előtt foglalt helyet. Meglepődve tapasztaltuk, hogy déltájékban egy 3 fős kis zenekar jelent meg az udvaron (kölcsönösen köszöntötték egymást barátságosan mosolyogva a tulajjal), és kis koncert után végigtányérozták az ebédelőket. Aztán indultak tovább a szomszédba… A sor […] Tovább

Miért szeretnek a norvég gyerekek iskolába járni?

Ezzel a címmel természetesen nem szeretném azt sugallni, hogy ellentétben a magyar gyerekekkel. Hiszen az ovis korszak végén még izgatott gyönyörűséggel várják a titokzatos iskolát, ahol olyan sok érdekes dolgot fognak tanulni. Csak sajnos az iszonyatosan gyors tempó, a rengeteg tananyag, a még mindig túlsúlyban levő poroszos megközelítés többségük esetében megöli a varázst. Mi az, amit másképp […] Tovább

Hajléktalan az emeleten

Ma arra ébredtem egy győri panel hetedik emeletén, hogy az éjszakai műszakból hazatérő fiam szól: ne ijedjek meg, ha délelőtt elmegyek itthonról, mert egy hajléktalan férfi fekszik az emeleti folyosón. Nem mozdul, így nem lehet tudni, ébren van-e, esetleg nem beteg. Már most nagyon hideg van, pedig még csak holnapra várjuk a beharangozott rekord hideget, […] Tovább

Nincs vita, mindenről a tanárok tehetnek!

Végigfutva az emberiség néhány ezer éves történelmét kissé feltűnő, hogy ha a gazdaság a mélyponton volt, ha komoly társadalmi problémák jelentkeztek, mindig volt valaki, akin számon lehetett kérni a felmerülő gondokat, akit hibáztatni, okolni lehetett a kialakult helyzetért, magyarán: mindig volt bűnbak. A bűnbak fontos kelléke a társadalmi- vagy magánéletnek, főleg ha a saját felelősségünket […] Tovább

Egy 25 éves érettségi találkozó margójára

Pedagógusként az ember mindig örömmel és hálásan éli meg, ha egykori osztálya érettségi találkozóra hívja (még akkor is, ha az ország túlsó szögletébe). Ennyi év távlatából már csak a szép, kellemes emlékek ködlenek fel, a személyes neheztelések megszűnnek, az akkori vitákon, problémákon már csak mosolygunk. Mindannyian változtunk, a tanítványok persze jóval inkább, mint a tanár, […] Tovább

Tétova tűnődés advent előtt

A hétvégén két olyan dolgot tapasztaltam, amin azóta is rágódom. Tudom persze, hogy nem vagyunk egyformák, és másképp látjuk olykor a dolgokat, de most sikerült egészen összezavarodnom. Merre tart a világ, és én szeretnék-e ugyanarra haladni? Ez itt a kérdés. Vannak dolgok, amiket nem tudok elfogadni, amivel nem tudok megbékélni. Többek között ilyen a hajléktalanok […] Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!