Nemzet napszámosa

Hiperaktív gyerek táncórán? Igen!

Sosem felejtem el, amikor az egyik tanítványomék vittek haza az utolsó órám után. Útközben anyuka megállította a kocsit, mert be kellett ugrania a gyógyszertárba. A család legkisebb gyermeke, a 6 éves kisfiú pillanatok alatt kimászott a kocsi ablakán, és fenn termett az autó tetején. Időbe telt, amíg leimádkoztuk onnan… Akkor mesélték el nekem, hogy nincs […] Tovább

A szőnyeg alá söprés művészete az óvodában és az iskolában

Közkeletű mondás, hogy a gyermekek kíméletlenek és kegyetlenek.  Ez természetesen általánosítás, de van benne némi igazság, ugyanis ebben a korban az empátia, a beleélés képessége még nem erősödik meg annyira, hogy a kicsi a saját maga esetében megtapasztalt testi vagy lelki fájdalmat össze tudja kapcsolni a mások által megéltekkel. Ha ráadásul ez az állapot társul […] Tovább

Magunk megvalósításának néhány változata

Kamaszkorom egyik kedvenc Örkény-novellájának főhőse arról tűnődik, hogy mi minden lehetett volna belőle, ha másokra hallgat. Azonban csökönyös, önfejű, makacs lévén mindegyik tanácsot elvetette (ezért nem lett belőle kavics, tojás vagy éppen óceánjáró). Bármennyire mulatságos is ez a tűnődés (beakadva a homokóra szűkületébe), van abban némi igazság, hogy életünk során nagyon sokan próbálnak – hol […] Tovább

Miért nem lehet bent a szülő a táncórán?

Minden évben számos vita adódik abból, hogy a táncóráimra (hacsak nem magánórákról van szó) nem lehet bejönni szülőknek, kísérőknek. Az első foglalkozás a nagy kivétel, akkor ugyanis beülhet a szülő, nagyszülő, testvér, megnézheti az órát, a gyermeknek pedig ki kell próbálnia az mindent, azaz be kell állnia a többiek közé. A második órára már egyedül jön be, […] Tovább

Tegeződjünk! Vagy inkább mégse?

Évtizedekkel ezelőtt, a rendszerváltás idején óriási élményt jelentettek a műholdas adások. Annyira mások voltak, mint a merev magyar televíziós műsorok, hogy nem értettük, nálunk miért nem lehet fiatalos, lendületes műsorvezetés, beleértve a laza, baráti hangulatú csevelyt és viccelődést. Azóta már teljesültek ezek az óhajok (ilyenkor gondolok arra, milyen igaza volt a görögöknek: Az istenek akkor a […] Tovább

Működő varázsszavak: kérem és köszönöm

Nemrég átutaltam szülinapi ajándékképen egy összeget az unokaöcsém bankszámlájára. Azóta sem tudom, megkapta-e, mert nem köszönte meg. Ahogy a keresztlányom se, amikor feltöltöttem a telefonkártyáját szintén hasonló okból. Elgondolkodtam rajta, vajon miért is. Megbántódtak azon, hogy pénzt adtam nekik ajándékba? Nem valószínű, ugyanis ők kérték, hogy ezt tegyem, mivel ennek örülnének a legjobban. Nincs idejük […] Tovább

Vattába csomagolt nemzedék - biztos, hogy jól féltjük őket?

Gyermekkorom világa békés és biztonságos volt a mostanihoz képest. Nem tudtuk, mi a drog, a diszkóbaleset, emberrablás, gyermekgyilkosság csak a filmekben fordult elő. A gyerekek bátran játszhattak a falu melletti kiserdőben, egyedül indultak iskolába, és ha rossz jegyet kaptak, nem a tanárt hibáztatták a szüleik. Ma az élet olykor félelmetes. Szakadatlan küzdelem, verseny a létért, […] Tovább

A pedagógus halála

A pedagógus – a született pedagógus – halála akkor következik be, amikor már nem taníthat. Nem azért, mert nem akar, hanem azért, mert nem hagyják. Mert egy tollvonással megszüntetik a munkahelyét, és mivel nemcsak az övével teszik ugyanezt, esélye sincs arra, hogy másikat találjon. Az igazi pedagógus nem épített kapcsolatokat, nem menedzselte magát, nem hízelegte […] Tovább

Tánctanfolyamok - melyikre vigyük a gyereket?

Amikor óvodás lesz a gyermekünk, bekerülünk egy ördögi körbe. Számítani fog ugyanis mások véleménye. Nem biztos, hogy azért, mert bennünket érdekel. Hanem a gyereket érdekli. De még mennyire! Milyen ruhát, cipőt vesz fel az ovistárs, mi számít ebben az életkorban menőnek? Milyen csat van a hajában, hol rendezik a szülinapját, mit kapott karácsonyra, és hova […] Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!