Nemzet napszámosa

Miért nem lehet bent a szülő a táncórán?

Minden évben számos vita adódik abból, hogy a táncóráimra (hacsak nem magánórákról van szó) nem lehet bejönni szülőknek, kísérőknek. Az első foglalkozás a nagy kivétel, akkor ugyanis beülhet a szülő, nagyszülő, testvér, megnézheti az órát, a gyermeknek pedig ki kell próbálnia az mindent, azaz be kell állnia a többiek közé. A második órára már egyedül jön be, aztán anyukával hazamennek, alszanak rá néhányat, és a következő alkalommal beiratkoznak egy félévre, vagy pedig nem jönnek vissza. A magam részéről ezt korrektnek tartom, mert joga van a szülőnek ahhoz, hogy eldönthesse a látottak alapján: ilyesmire akarja-e járatni a kicsit, és az én pedagógiai módszereim megfelelnek-e neki és a gyerekének. A félév végén bemutató órán láthatja a fejlődést, és eldöntheti, befizet-e a második félévre avagy nem.

IMG_1040

Csakhogy a szülők egy részének ez kevés. Szeretnének minden órán a teremben ülve nézelődni. Mert az kényelmes, nem kell a folyosón várakozni, esetleg elmenni és visszajönni, és akkor a gyerek is holtbiztosan bent marad. Az ám! De hogyan? Elmesélem, hogy zajlik az a bizonyos első alkalom!

Ofer4a

Anyukák ülnek a kispadon, eleinte lelkesen nézelődnek, utána elunják magukat, és a következő zajlik:

– élénk csevely a barátnővel, szomszéddal, hogy már a gyerekekkel nem értjük egymás hangját,

– annyira lefoglalja, hogy elmutogassa az instrukcióit a gyereknek, hogy a kistestvért én szedem le a bordásfalról, a tornaszőnyegkupac tetejéről vagy vetődéssel megakadályozom, hogy a mászó kicsire rálépjen az ovis nagy, aki belemerül a feladatába,

– lazán felveszi a mobilját, hosszas és hangos beszélgetést folytat valakivel, mert macerás lenne kimenni a folyosóra,

– hangosan reklamál, hogy az ő kislánya miért nem áll az első sor közepén,

– itatni akarja a gyermekét tíz percenként, mert szomjas és szüksége van folyadékra,

– ha nehezebb, megterhelőbb feladat következik, a kicsi hozzáfutkos, beül az ölébe, mert tudja, hogy megteheti (ugyanez a gyermek a következő órán, amikor nincs bent az anyuka, simán megcsinál mindent, és örül, hogy megdicsérjük).

plakátra

Magam is szülő vagyok, két gyereket neveltem fel, megértem, ha valaki félti a kicsit, mi történik vele egyedül. De az oviban is anyuka nélkül van egész nap, itt meg egy 50 percről van szó, amire elméletileg azért jön, mert szereti csinálni. Teljesen természetes, hogy úszás órára, nyelvórára nem mehetünk be, el kellene tudnunk fogadni, hogy a táncórán nem tud koncentrálni a kicsi a tanárára és a feladatára, mert zavarja, hogy idegenek őt nézegetik.

picik

Egyébként én teljes szívemből megértem azt a gyermeket, aki nem akar az első sorba, pláne középre állni. Vannak visszahúzódóbbak, félénkebbek is, akik jobban teljesítenek, jobban fejlődnek, ha nincsenek állandó rivaldafényben. Szabályosan stresszeli őket a számukra túl nagy adag figyelem, és az önbizalmuk gyorsabban erősödik, ha a maguk tempójában, a maguk erőbeosztásával végzik a feladatukat, és ha elsőre nem sikerül, nyugodtan hibázhatnak is akár, nem kudarc, mert senki (kivéve engem) nem figyel rájuk. Azonban gyakran megtörténik, hogy a szülő számára csalódás, ha a kicsi nem olyan gyors, nem olyan ügyes, nem olyan talpraesett, mint a másik. Mindig hangsúlyozom, hogy ne hasonlítsuk össze egymással a gyerekeket, mert nem egyformák. Hiszen tudjuk: van, aki hajlékonyabbnak, van, aki dinamikusabbnak születik, van, aki gyorsabban tanul vagy éppen hamarabb megjegyzi a mozdulatokat. Minden gyermeket önmagához kell mérni, az előző tudást összevetni a jelenlegivel, és dicsérni, dicsérni, dicsérni! Táncórán és otthon egyaránt.

pici balerina

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Fanni Benyovszki says:

    Kiallnek kollegam mellett!!

    Attol, hogy kiidegelik a tanctanart, semmi nem lesz jobb! Nap mint nap kuzdok ezzel, katasztrofalis, hogy az embernek meg azon kell harcoskodnia, hogy egyaltalan emberszamba vegyek. Nekem mar ennyi elvarasom sincs, egyszeruen ne szoljanak hozzam ha nem muszaj. Ha a telefonom kijelzi valamelyik anyuka nevet, mar elkap az ideg, hogy mar megint milyen gorombasagra szamithatok. Ezen felul tobbszor elofordult mar, hogy lazito, goromba e-maileket kuldott korbe egy-egy szulo, hogy tonkretegye a tanciskolam. Van, hogy ezt a konkurencia teszi meg, vagy arra apellalva, hogy en biztosan nem adozom, ramkuldik a navot (elofordult mar) stb. Eleg sokat teszunk a gyerekek eletehez, epitjuk a jovojuket, emberfeletti kitartasra, etikettre neveljuk oket. (Ne ilyen goromban viselkedjenek mint itt a holgy)
    En el sem tudom kepzelni, hogy felevenkent fejenkenti 11.000ft-bol megeljek…nalam havi 7.000; 8.500; 10.000ft a berlet, tudasszinttol es oraszamtol fuggoen. Horribilis osszeg maga a teremberlet, havi 100.000ft csak az, hogy bemegyek dolgozni. Orult lenne, aki ezt bevallalna random napijegyezgetessel, szegeny gyerek beteg, akkor a heten nem jut semmi az asztalra otthon alapon. (Volt olyan honapom a kezdetek kezdeten, hogy 30.000ft volt a havi teljes bevetelem emiatt, kolcson kellett, hogy ki tudjam fizetni a termet)
    Egyebkent nalam is erik a negyedeves befizetesi rendszer. Az ember idegbeteg, hogy megeljen, kidolgozza a lelket, nem latja a csaladjat, a tetejeben pedig meg minden gorombasagot el kell turni. A lanyom multkor megkerdezte, hogy neki a Mama az anyja?
    Ha csak egy kicsivel is kevesbe lennek elhivatott, mar reg lehuztam volna a rolot.

  2. Éva Takács says:

    … csak most találtam a blogra. A leányom is táncoktató, és félévet előre kell fizetni… és nem 11.00 Ft-ot, hanem lényegesen többet. Szintén kicsikkel van. … bármilyen hihetetlen a táncoktatóknak nincs titkárnőjük… mindig ott ült a család valamely tagja, vagy egy barátnő, aki a pénzügyeket rendezte, mert a táncoktató kezdésre már a gyerekekkel foglalkozik… úgymond hangolja őket a közös munkára. … van lehetőség havi fizetésre is, de lényegesen több a díj ilyen esetben. Az első óra szintén ingyenes, illetve vannak nyílt napok, esetenként fellépések, ahol lehet ismerkedni és dönteni. Bemutatókra készülve megszaporodnak az órák, nem számol fel plusz díjat.. és stb. Tehát igen, ez teljesen normális, bevett szokás… és akinek nem felel meg, az nem viszi a gyermekét. 🙂
    Egyébként jó volt a cikk, éreztem… értettem! 🙂

  3. Zsuzsa Sinkó says: (előzmény @Lin)

    Kedves Lin! /Remélem, ez a megszólítás megfelel!

    Én még vagyok olyan udvarias, hogy megszólítom, akivel beszélek!/
    Elmondanám, hogy abszolút nem tud érdekelni, tetszik-e stílusom vagy nem! / A tiédet inkább nem minősíteném./
    Látom, egyáltalán nem értetted meg, amit írtam, de ez nem az én bajom.
    Nálunk egy félévre 11.000 Ft a tanfolyami díj, ez épp, hogy több a havi 2000-nél. Igen, az első 2 óra után egyben be kell fizetni. Ezen lovagolsz, holott olyan edzésekről beszélsz, ahol havi 4000-6000 Ft a díj. Az ott akkor egy félévre 20-30. 000 Ft! Akkor a 11.000-rel nem tudsz megbékélni? Egyáltalán, tényleg tudod, hogy mit akarsz?! Ingyen sehol nem foglalkoznak a gyerekekkel, s ha figyelmesen elolvastad volna, amit írtam, láthatnád, hogy bizony van minőség!!!
    Nyugi, nagyon is tudom, hogy én hol élek /hogy te hol élsz, az érdekes lehet/, s azt is tudom, hogy nálunk egy ovis korú gyereknek egyáltalán nem kell “drága kötelező ruha”!
    Sajnálom, hogy nem derült ki számodra, hogy nem “sportról” beszéltem, hanem táncról, ami nem feltétlenül csak balett lehet, s bár mi is ún. “profibb” csapat vagyunk, a 4-5 éves gyerek még nagyon nem profi, ő bizony még nagyon keveset tud.
    Részemről ennyi! További sikeres keresgélést a tánccsoportok között!

  4. Sárkány Cintia says:

    Nem olvastam az előttem lévő kommenteket. Azért írok, mert úgy gondolom, hogy a szülőknek valóban a termen kívül van a helyük. 19 évemet (21-ből ) azzak töltöttem, hogy a táncteremben edzek. Ritkán bejött édesanyám és leblokkoltam. Most gondolhatjátok, hogy lámpaláz….de nem! A színpadi előadásoknál sokszor megjelentek a szüleim, mert nekik a nézőtéren volt a helyük. Sosem volt semmi bajom azzal.

  5. 2. Nem ülök bent a gyerek táncóráin, nem is akarok, ez az egyetlen egy, amivel egyetértek a cikkben. A kitartást meg egyáltalán nem a pénzügyezéssel kell elérni. A kitartás fontos, de semmi köze a pénzhez. Utálom, ha hülyegyereknek tartanak, és ezzel akarnak megfogni.

  6. Milyen okos vagy.
    Egy: nem vagyok aggódó anyuka, egyszerűen a pénzügyek és a stílus nem tetszett – a tiéd sem.
    Nem tudom, hol élsz, de egy edzés havonta általában 4000-6000 Ft között van. Plusz ha van, a kötelező ruhák. Szintén nem tudom, hogy milyen sportról beszélsz, több helyen inkább 3 éves korban kezdődik az edzés, és konkrétan, ha balettről volt szó, pl. egy profibb csapatban az 5 éves “kiöregedettnek” tűnt- ezt én is túlzásnak gondolom – ott 2,5 éves korban kezdik a balettot. És nem, nem tudnék huszonezreket kifizetni előre. Olyan meg nincs, ahová havi kétezerért lehetne menni, semmi. Maximum ahol heti fél órányi edzés van – van ilyen – ennek nincs értelme.

  7. Zsuzsa Sinkó says: (előzmény @Lin)

    Kedves “aggódó” Anyuka!
    Ilyen foglalkozásra egy gyereket általában 4-5 éves korban viszünk először. Addigra annak ki kellett derülnie, hogy gyermekünk szeret-e mozogni, van-e kedve hozzá, hiszen nyilván azért visszük oda. Ráadásul az első 1-2 alkalommal még nem kell fizetni, sőt ezt még a szülő is megnézheti. Akkor nem értem, mi a probléma? Az, hogy be kell fizetnie egy félévi díjat? /kb. 10 000 Ft/ Ahol komoly munkáról van szó, ott mindenütt ez a gyakorlat! Zeneovi, zeneiskola, sport, stb. Ezek nem átjáróházak!!! Mi az, hogy két hét múlva nem fog tetszeni? Akkor szépen meg kell beszélni a gyerekkel, hogy az élet nem arról szól, hogy hetente váltunk, ezt a félévet tessék megcsinálni, s ha akkor sem tetszik, majd keresünk mást. Az iskolát is kéthetente változtatjuk, mert nem tetszik a tanító néni? Így nem neveljük kitartásra a gyerekünket. A munkahelyét is hetente fogja váltogatni? Egyébként megnyugtatásul elmondanám, az ebből a csoportból kikerülő gyerekek döntő többsége professzionális táncos lett, ott vannak hazánk és a világ színpadjain, a budapesti balettintézettől kezdve a táncművészeti főiskoláig, számtalan magyar bajnok, világ- és Európa-bajnok nőtt ki közülük. Csak, hogy megnyugtassam a színvonalat illetően. A gyerekeket pedig /kivéve néhány valóban nem odavalót/ hat ökörrel sem lehetne elvonszolni innen. A szülőknek pedig egy tanórán semmi keresnivalójuk, az a tanár kompetenciája. Vicces lenne, ha az iskolában vagy az oviban is ott akarnánk ülni. Írtam mindezt úgy, hogy saját gyerekem 4 éves korától kezdve járt ebbe az ovis csoportba, majd tovább az erre épülő művészeti iskolába, imádja a táncot. Jelenleg sem szakad el tőlük, holott 25 éves, ha teheti, visszajár. Ja, és jelenleg a Magyar Táncművészeti Főiskola hallgatója. De ha Ön csak havonta akar fizetni, s kéthetente máshova akarja vinni a gyerekét, szíve joga! Csak tíz év múlva ne tessék panaszkodni, hogy nem bír a gyerekkel, s még mindig nem tudja, mi érdekli /általában semmi /, de nincs probléma, az Ön gyereke, s tinglitangli tanfolyamok mindig is lesznek. Csak nem tudni, hogy minek…

  8. Franci says:

    Tökéletesen igazad van. az én fiam focizott, irtó idegesítő volt a sok okos szülő, aki beledumált az edző munkájába.

  9. tanár says: (előzmény @Lin)

    Nézd, ez a blog azért jött létre, mert bizonyos témákban szeretném elmondani a véleményemet. Bárki dönthet úgy, hogy nem olvassa el. Éppúgy nem kötelező, ahogyan a tanfolyamaimra sem kell beiratkozni. Ez az én módszerem, másoknak természetesen más. Én nem kritizálom a másokéit, csak ragaszkodom a sajátomhoz. A szülő, aki eljön hozzám a gyermekéve, pontos és korrekt tájékoztatást kap, amit ígérek, azt mindig be is tartom. Tiszteletben tartom a véleményedet, de a továbbiakban nem folytatom ezt a vitát.

  10. Lin says:

    Ízlés dolga, viszi-e szülő ilyen helyre a gyerekét – szerencsére a városukban csak olyan hely van, ahol havonta lehet fizetni. Aki minőségi órákat ad, ott biztosan maradnak a gyerekek, és nincs is szüksége biztosítékokra. Egyébként nekem nem volt valami megkapó a pikírt stílusod.

  11. tanár says: (előzmény @Lin)

    Ezért lehet kipróbálni kétszer. A félév egyébként 4 hónap. Nekem csoportban kell gondolkodnom, le kell kötnöm a termet, havonta ki kell fizetnem a terembért. Nyelvtanfolyamon sem kapjuk vissza a pénzünket vagy táborban sem, ha a gyereket haza kell hozni, mert mégsem szeret ott lenni. A tanfolyam nem átjáróház, egyik héten megyünk az egyikre, mert az ovistárs odament, a következő héten beugrunk egy másikra, mert valaki azt javasolta… Ez nem megoldás. Egyébként nagyon kevesen morzsolódnak le, van olyan, aki a következő félévben újra jönne, és akkor nem kell fizetnie újra. Ha valaki beteg vagy nem ér rá, a más helyen, más időpontban lévő tanfolyamomon pótolhatja az elmulasztott alkalmakat. Ez a módszer kitartásra, felelősségre nevel, és természetesen nem kötelező hozzám járni, ez mindenkinek a saját választása.

  12. Lin says:

    Fél évet előre fizetni??? …. Jujjujj. Ugye visszajár a pénz, mert
    mi van, ha két hét múlva jönnek rá, hogy nem ez a műfaj a kedvenc?


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!