Nemzet napszámosa

Miért szeretnek a norvég gyerekek iskolába járni?

Ezzel a címmel természetesen nem szeretném azt sugallni, hogy ellentétben a magyar gyerekekkel. Hiszen az ovis korszak végén még izgatott gyönyörűséggel várják a titokzatos iskolát, ahol olyan sok érdekes dolgot fognak tanulni. Csak sajnos az iszonyatosan gyors tempó, a rengeteg tananyag, a még mindig túlsúlyban levő poroszos megközelítés többségük esetében megöli a varázst. Mi az, amit másképp (nem biztos, hogy minden esetben jobban) csinálnak Norvégiában?

  • Nincs napi stressz a jegyek miatt, és nincs szankcionálás. A hétosztályos általános iskolában (barneskole – gyerekiskola) nincsen osztályozás. A végén ugyan van egy komoly vizsga (ez után kerülnek a gyerekek az ungdomskoléba, azaz a serdülő iskolába, itt már van osztályzás: a legjobb a hatos), de egyébként a tanár minden hónap végén szöveges értékelést küld a szülőnek, és ősszel/tavasszal a szülőnek személyesen kell meghallgatnia az iskolában a tájékoztatást a gyermeke előmeneteléről. Ez a módszer biztosan nagyon jó egyrészt (a szülőnek és a gyereknek), másrészt viszont nem kis feladat lehet a részletes írásbeli értékelés minden tanulóról minden hónap végén a tanárnak, és nehezen tudom elképzelni az órai fegyelmezést is, nem beszélve a folyamatos ösztönzésről – jegyek nélkül.

norveg

  • Mindenki a saját tempójában tanulhat, méghozzá a saját képességei szerint. Éppen ezért nem siettetnek senkit, mert a cél a biztos tudás. Csak a második év végére kell jól megtanulni írni és olvasni (a szótagoló olvasási módszert részesítik előnyben).  Minden osztályt (24 fős az osztálylétszám) minimum két pedagógus tanít (ez lehetővé teszi a társtanítást, a lemaradók felzárkóztatását, a kisebb csoportban tanulást, a differenciálást), hiszen nemcsak az osztályok, a termek is bonthatóak, vagy az osztályteremhez tartozik egy vagy több kis méretű csoportszoba is. Vagyis: nem az egyetlen, túlterhelt tanártól várják el, hogy egy tanórán belül differenciáltan oktasson, hanem a pedagógusok megoszthatják egymás között a feladatokat.
  • A tanulási nehézségekkel küzdők is a normál osztályokban tanulhatnak. Az előbbiből következik, hogy megoldhatóvá válik a tananyaggal nehezebben megbirkózók (diszlexiások, diszgráfiások, diszkalkuliások, migránsok stb.) hatékony oktatása adott osztályban anélkül, hogy lassítanák a többi gyerek tanulását, és unatkozásra késztetnék őket. Emiatt nincs türelmetlenség, egymás hibáztatása (a szülők részéről sem!), és a gyerekek már kisiskolás korukban meg tudják érteni és el tudják fogadni azt, hogy nem vagyunk egyformák, és ez nem szégyellni való dolog, hanem teljesen normális. A tanulási nehézséggel küzdő gyermekek pedig az értő és támogató segítség mellett nem kiközösítést, csúfolódást, hanem közösségélményt kapnak. (A norvég iskolákban nagyon komolyan veszik az iskolai zaklatás elleni küzdelmet is.)

norveg

  •  A norvég gyerekek legtöbbször csapatban dolgoznak. Ami természetesen megosztja a felelősséget, viszont a visszahúzódó számára lehetővé teszi a csöndben és háttérben munkálkodást. Tudjuk jól, nem szeret mindenki szerepelni, nem akar mindenki a középpontban lenni. Arra azonban folyamatosan ügyelnek a tanárok, hogy ne ugyanaz legyen a csoportmunkában a hangadó, senki ne váljon erőszakosan irányítóvá, és mindenki egyaránt aktívan dolgozzon. Mivel a norvég munkahelyeken is a csapatmunka a preferált munkamódszer, nem csodálkozhatunk, ha az iskolában is ez a legfontosabb.
  • Már első osztálytól számítógépet használnak a gyerekek (angolt is ekkor kezdenek tanulni). Vagyis laptopot kapnak, amit később – ha akarnak – megvásárolhatnak. Mivel az órákon folyamatosan használják, és az internet – hozzáférés is biztosított az iskolában, képzelhetjük, a tanár hogyan képes ezt ellenőrzése alatt tartani! Viszont tény, hogy nagyon hamar megtanulják jól kezelni – a mieink kisiskolás korban csak játszanak rajta vagy képeket szerkesztenek vele – , és a közös órai feladatok megoldásához könnyedén megtalálják az információkat (felesleges adatok bemagolása helyett).

norveg2

  • Ritkán kapnak házi feladatot, akkor se nagy mennyiségben. Ami egyrészt jó, mert foglalkozhat a gyerek tanítás után azzal, amivel szeretne (sport, művészet, játék, pihenés stb.), és nem csak annyi marad meg neki ezekből az évekből, hogy milyen sokat kellett tanulni, másrészt mivel nem írnak sokat se az órákon, se otthon, a helyesírásuk nagyon rossz. Most csendben azon tűnődöm, hogy a magyar gyerekek helyesírása miért nem kiváló. Hiszen szegények rengeteget írnak mindenhol…
  • A nyári szünet 8 hetes, de van őszi, karácsonyi, téli és tavaszi szünetük is. Ez egy kicsit kevesebb lehet, mint a mienk (nekünk is van síszünetünk!), úgyhogy itt számottevő különbségről nem beszélhetünk.
  • Időnként a tanárok a szülőkkel együtt ún. konferencián vesznek részt, ahol megbeszélhetik a felmerülő gondokat, problémákat, és együtt keresnek megoldásokat is rájuk. A norvég gyerekek részt vehetnek ezeken a gyűléseken, elmondhatják a véleményüket, és oda is figyelnek rájuk…
  • 60 percesek az órák, de ezekből maximum 5 lehet minden nap! Előfordul, hogy tanári értekezlet miatt később kezdenek, vagy hamarabb fejezik be a tanítást. Így a gyerekek akár otthon tudnak ebédelni is.
  • Nagy gondot fordítanak az állampolgári jogok ismeretére. Mivel Norvégiában az alapvető emberi jogokat abszolút tiszteletben tartják, a gyerekek már kicsi koruktól tanulják állampolgári jogaikat, és gyakorlati feladatokat is kapnak (például a legutóbbi amerikai választások kapcsán) elsajátításukra.
  • Tehetséggondozás egyáltalán nincs. Vagyis a kiemelkedő képességű tanuló nem kap semmilyen iskolai segítséget, önállóan kell boldogulnia. Nálunk ez kiválóan működik, ösztönző a sok országos versenylehetőség is.
  • A norvég iskola ingyenes (laptopot, tankönyveket, füzeteket, még az utolsó radírgumit is az iskola adja!), de komoly felszerelést várnak el a kirándulásokhoz, túrákhoz. A norvég ugyanis szoros közelségben él a természettel (sőt vigyáz is rá!), és nem lehet kibújni (nem mintha ennek a gondolata felmerülne egyáltalán!) az iskolai séták, sítáborok vagy sátorozás alól. Az időjárás ezekben az esetekben nem tényező (például ősszel már nagyon hideg van, mégis viszik őket néhány napra), a szülőnek biztosítania kell a hálózsákot és meleg, vízhatlan öltözéket (sátort az iskola ad).

norveg4

  • A norvég iskola célja: a gyerekek kreatívok legyenek, kézzelfogható, praktikus dolgokat tanuljanak, és képesek legyenek önálló döntéseket hozni.

norveg5

Néhány szubjektív, saját gondolat:

  • A norvég társadalom már rájött arra, hogy nem a széthúzást, hanem az összetartást kell erősíteni, és ennek legjobb formája a csapatmunka. Nem lemondani kell a gyengébbről, hanem erősíteni, mert a végeredményből az egyén is és a társadalom is profitál.
  • Mindenkinek valóban egyenlő esélyt biztosít az oktatási rendszer, de ez azt is jelenti, hogy ha jobbak a képességeid vagy szorgalmasabb vagy az átlagnál, a többlettudást már önállóan kell megszerezned. Ez a módszer persze azt is sugallja, hogy ne érezd magad különbnek a másiknak, egyformán fontosak vagytok. És ez ott nem szólam, hanem realitás.
  • A norvég iskola biztos, stabil alapot nyújt, nem siettet, de nem is ösztönöz kiugró teljesítményre. A fejlődéshez azonban erre is szükség van…

Köszönet Kun Attiláné Judit, Norvégiában élő barátnőm segítségéért.

Folytatás következik: Norvég iskola – a szülő és a tanár szemszögéből

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!