Nemzet napszámosa

Hétköznapi történet apróságokról, egymás kisegítéséről, egy csipet jóindulatról

Amikor 10 évvel ezelőtt Korfun jártunk, egy kis étkezdében ebédeltünk, ahol az asztalok egy része a parányi épület előtt foglalt helyet. Meglepődve tapasztaltuk, hogy déltájékban egy 3 fős kis zenekar jelent meg az udvaron (kölcsönösen köszöntötték egymást barátságosan mosolyogva a tulajjal), és kis koncert után végigtányérozták az ebédelőket. Aztán indultak tovább a szomszédba… A sor hosszú volt, hiszen az egyetlen utca csupa-csupa kis vendéglőt és boltot tartalmazott, mindenki, aki itt dolgozott, a turisták ellátásból élt.

Senki sem ijedt meg, hogy netán rosszabbul jár (elszoknak a vendégek), ha beengedi a zenészeket. Úgy gondolták, jut is, marad is, meg tudnak élni mindnyájan.

Ezen mi azért lepődtünk meg, mert ilyet nemigen tapasztaltunk itthon. Mindenki kapar magának, iszonyatos a verseny, ha te nem vérzel el, akkor én fogok. Kímélet nincs.

Ma délelőtt azonban a hozzánk legközelebb eső kis rövidáru üzletben megkérdeztem az eladó kislányt, mit lehet tenni a téli dzsekim cipzárával, mert letört egy darab a kocsiról (mármint a cipzár kocsijáról). A kislány megnézte, adott egyet 80 egész forintért, és azt mondta, hogy menjek át a túloldalra a cipészhez, ő majd ki is cseréli.

cipzar2

Enyhén szkeptikusan (nem úgy van az, kérem, az ilyesmire várni kell néhány napot, de lehet, hogy hetet!), átkocogtam a cipészhez, aki azonnal kicserélte, nem fogadott el egy fillért sem, sőt megharagudott a felvetésért, és elmondta, hogy mivel a cipzár egésze sincs jó állapotban, szezon végén adjam be a kabátot a kis rövidáruüzletbe, mert ők nagyon precízen kiszedik a régit és bevarrják az újat.

Most éreztem először félévszázados életemben, hogy értem, vásárlóért vannak még szolgáltatók, és nem fordítva. Hihetetlen, mindent elsöprő élmény volt! Mint ahogy az is, hogy igen, képesek még egymást (ezáltal engem, a vásárlót is!) segíteni emberek, hogy létezik nagyon korrekt, nagyon emberi szolgáltatás is. Nemcsak gépies és közönyös.

cipzar1

Nem hittem, hogy ezt még megérem.

Le a kalappal a győri Figura és a Bartók Béla úti TÁCIJA előtt!

És ez itt nem a reklám helye. Hanem a tiszteletadásé.

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!