Nemzet napszámosa

Látogatás a "Verébfészekben" - Egy osztrák magánóvoda belülről

A “Verébfészek” (Spatzennest) fogalom Seekirchenben, ebben a Salzburg melletti bájos kisvárosban. Egyszerre bölcsőde, óvoda és valamiféle napközi a 10 éven aluli iskolások számára. Rendkívül rugalmasan működik: nemcsak egész napos, hanem félnapos (ebéddel és ebéd nélküli) változatban is igénybe vehető. Csak szombaton, vasárnap és ünnepnapon tartanak zárva, de öt hétig a gyermek kötelező szünetet kap: a szülő határozza meg, hogy mikor és milyen lebontásban veszi ezt igénybe. A légkör teljesen családias, holott jelenleg 79 kicsi jár ide hat csoportban (mindig telt házzal működnek), akiket 12 fős személyzet lát el.

A csoportok a bölcsiseknél 8 fősek (1-3 évesek), az ovisoknál 16 fősek (3-6 évesek), mindegyikhez két óvónő tartozik. Este hatig tartanak nyitva, tekintettel van a rendszer a dolgozó szülők elfoglaltságára. Az iskolások a tanítási órák végén jönnek át ide, kaphatnak ebédet és/vagy uzsonnát is itt (iskolaszünet esetén is szívesen látják őket), a házi feladatukat pedig két, tanítói végzettséggel is rendelkező óvónővel készítik el. Ebben is teljesen rugalmasan jár el az intézmény vezetője, Elisabeth Klingler asszony: nem muszáj a hét minden napján igénybe venni ezt a lehetőséget, lehet akár hetente egy délutánt is itt tölteni.

Mennyire humánus is ez a rendszer, ugye? A kicsiket nem dobálják egyik helyről a másikra (hacsak a szülő úgy nem dönt). A bölcsiből az oviba kerülnek, és nem kell teljesen elszakadni iskolásként sem: a megszokott helyen, az ismert óvónénikkel tanulhatnak, és játszhatnak a kedvenc játékaikkal ahelyett, hogy az egész délutánt is a padok mögött üldögélve töltsék.

Ebben az oviban (az egyszerűség kedvéért így emlegetném a továbbiakban ezt az izgalmas intézményt) helyszűke miatt sem panaszkodhat senki, van elég tér mindegyik gyermek számára. A kétszintes épületben ugyanis nem csoportszobákat, hanem úgynevezett funkcionális szobákat alakítottak ki, és ezekben vetésforgószerűen követik egymást a csoportok. Az óvoda ugyanis a “nyitott koncepció” híve, a funkcionálisan kialakított helyiségekben Arnold Stein francia gyermekterapeuta elképzelései alapján azt célozzák meg, amiben fejlődnie kellene a gyermeknek: erre lehetőséget kapnak a kicsik, de semmi sem kötelező, mindent csinálhatnak, de teljesen szabadon, maximum segítik őket ebben az óvónők, de nem irányítanak. Ha valaki nem akar valamilyen tevékenységben részt venni, nem erőltetik, de megpróbálnak rájönni arra, mi okozza az elutasítást. A funkcionális szobákban egész nap mozoghatnak, sokkal változatosabbak a napjaik, nincs bezártság, és amellett ez gazdaságos megoldás is: nem kell például 6 konyhasarkot vásárolni a 6 csoportszobába.

Lássuk, hogy is néz ez ki a gyakorlatban!

Ahogy belépünk az előtérbe, találunk egy hirdetőtáblát a szülőknek szóló információkkal és névre szóló postaládát. Komolyan veszik, hogy a szülő mindenről tájékoztatást kap (Klingler asszony szerint a pedagógus, szülő és gyerek egy csapatot alkot). Ahogy elindulunk az emeleti játszószoba felé (ez a legnagyobb funkcionális helyiség, éppen ezért reggel itt játszanak a gyerekek, amíg össze nem gyűlnek, és a nap végén innen viszik el őket a szülők), kedves látványban van részünk: a gyermekek nevével ellátott csizmatartón szép rendben sorakoznak a lábbelik (itt nincsen óvodai jel, hanem a gyermek neve és fotója).

A lépcső tetején bebújtathatjuk utcai cipős lábunkat egy nagy posztópapucsba, és nyugodtan beléphetünk a szobába (akár még játszhatunk is egy kicsit a gyerekkel). Mindegyik jelenlegi csoport kis tablója szerepel a bejáratnál a falon (zebra, veréb, krokodil stb – fotó és keresztnév természetesen). A játszószobában aprólékosan felszerelt konyhasarok, akvárium, igazi színpad(!) függönnyel, és teljes alakos nagy tükör (itt nézegethetik magukat a színpadi jelmezekben a kislányok, ha a különböző szerepeket próbálják, és még sminket is kaphatnak az óvónőktől hozzá) fogad bennünket a számtalan játék mellett. Ennek a helyiségnek az elsődleges célja, hogy a kicsik a hétköznapi életet megélhessék, gyakorolhassák, megtanuljanak kommunikálni egymással, és bővüljön a szókincsük.

A könyves szobában alacsony, széles pamlag várja a képeskönyveket lapozgatni vágyókat, és találunk itt egy olyan komódot, amibe az óvónők újabb és újabb érdekes tárgyat rejtenek el, amit ki kell tapogatni, és kitalálni, mi is az valójában.

Az építősarokban (ez is egy külön helyiség, de kisebb) az egyik falon térképek lógnak, a másikon a mágnesfestékkel ellátott részen betűket, számokat, mértani formákat rakhatnak ki a gyerekek, és rengeteg építőkockával, legós készlettel játszhatnak.

A zeneszobában nem csak hangszerekre, de Montessori-eszközökre is bukkanhatunk, és itt tárolják az úgynevezett portfóliót minden egyes gyermekről: legszebb munkáik, fotók a különböző óvodai eseményeken, kedvenc verseik, meséik, dalaik stb. Ezt minden kicsi távozáskor ajándékba kapja.

A festő teremben számtalan színárnyalat nagy üvegben hever a hozzájuk tartozó vastag és vékony ecsettel egy hosszú asztalkán – ezekkel készülnek a fali nagy táblára függesztett lapokon a képek. Mindegyik akár több hétig lehet fenn, a kicsik bármennyi ideig dolgozhatnak rajtuk tetszés szerint, ők maguk dönthetik el, mikor készülnek el vele. Gyakran terápia a gyermekek számára ez a tevékenység: dühösek, zaklatottak, idegesek vagy szomorúak valami miatt, és a festés alatt megnyugszanak, gyakran meg is nyílnak utána az óvónőknek.

Az érzékelő szobában diszkógömböt találunk, finomabb fényekre, hangulatvilágításra kacsolhatunk, zenét hallgathatunk, illatokat érzékelhetünk, manuálisan érzékelhető formákat és felületeket érzékelhetünk.

Természetesen ebben az oviban is van kiválóan felszerelt tornaterem, étkező (saját szakács főz, és a kertben megtermelt zöldségeket és gyümölcsöket is felhasználják, amelyeknek a növekedését a kicsik figyelemmel kísérik), nagy terasz (nyáron nyugágyakkal és napvédőkkel).

Az intézményt eredetileg 1995-ben alapították, komoly szülői segítséggel, ők mostak, főztek és takarítottak. 2006-tól működnek ezen a helyen, ebben az épületben. Az átköltözés sem volt egyszerű, az akkori szülők is rengeteget segítettek, dolgoztak, még szabadságot is vettek ki. Jelenleg  az óvodai rendezvényeken a büfét vállalják vagy a takarítást (van családi nap, farsang és lámpás ünnep), a bevételt pedig a kicsik kirándulására vagy színházlátogatásra fordítják.

Bár a szülők hozzájárulást fizetnek (fél napos-uzsonnás verzió 100 euró körül van egy hónapra, az egész napos tízóraival és uzsonnával 149 euró, az ebéd alkalmanként 2,5 euró, évente kétszer 8-8 eurót fizetnek be a kézműveskedés anyagköltségeire, és van egy évi 40 eurós tagdíj is), az állami intézmény is közel ennyibe kerül. A fennmaradó nem kis összeg Salzburg megye és Seekirchen város támogatásából áll össze (60-40 % arányban), a pedagógusbérek a magánoviban is központilag szabályozottak. Bár Ausztriában egységes az óvónőképzés, az óvodai szabályzat a 9 megyében más és más, a Verébfészek természetesen a Salzburg megyeit követi, és pedagógiai kérdésekben is a megyétől kapja a továbbképzést és a szakmai anyagokat.

Köszönet az interjúért és a fotókért Elisabeth Klinger asszonynak és Molnárné Bán Erikának.

Gellért Tünde

 

 

 

 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!