Nemzet napszámosa

Adott szó és társaik - Kiveszőben világunkból?

Ha Jókai regényeket olvasunk vagy történelmi sorozatokat nézünk a tévében, számos olyan dologra csodálkozhatunk rá, ami – úgy tűnik – szép lassan (olykor inkább roham iramban) eltűnik az életünkből. Őszintén szólva én már belefáradtam, hogy harcoljak ellene, mert úgy látom, kevesen maradtunk, akiknek a hagyományos értékek még fontosak. Ugyanakkor sajnálom, hogy mindaz, amit elveszítünk, fájón […] Tovább

A középszerűség diadala avagy a szombathelyi színház kálváriája

Ma nem a korszakalkotó zsenik, a polihisztorok és a művészetek aranykorát éljük, manapság a középszerű emberek uralkodnak mindenek felett. Igen, a kreativitás szabadsága, a merész alkotóerő és a karizmatikus egyéniség felett is. A középszerű elme – láthattuk ezt Peter Schaffer Amadeusában is – tudatában van saját középszerű voltának, ezért irigyli az igazi tehetséget, és – […] Tovább

Beszélünk róla, használjuk a munkánkban, továbbgondolkozunk róla - Mindenki!

Rengetegen olvasták az Oscar-díjas magyar kisfilmről, a Mindenkiről szóló írásomat (itt találod), egy kedves telefonhívást is kaptam, így megismerhettem egy csodálatos pedagógust, és többen írtak üzenetet is nekem, elmesélve, hogy a filmet nézik pedagógus kollégákkal, gyerekekkel, családban, munkahelyeken, használják nevelőtestületi gyűlésen és osztályfőnöki órákon. Néhányan megkérdezték tőlem: miért nem lehet ezen a blogon  kommentelni? Ennek […] Tovább

A közösség és az összefogás elsöprő ereje - Mindenki!!!

Ma reggel, ahogy rákerestem a hírekre, vezető helyen szerepelt, hogy a legjobb élőszereplős kis játékfilm kategóriában az Oscart idén Deák Kristóf alkotása, a Mindenki nyerte. Öröm, boldogság, büszkeség – mind eltörpült a katarzis mellett, amikor végignéztem a filmet. Pedagógusként és táncpedagógusként olyan sokat kaptam ettől a 25 perctől, hogy szeretném ezt most itt megosztani. (Az alábbi […] Tovább

Nálunk nincsen iskolai zaklatás! Vagy mégis?

A lányom pszichológia szakos egyetemi hallgató, éppen a szakdolgozatát írja. A téma: iskolai zaklatás. Vizsgálatához a 6-8. osztályos gyerekekkel szeretne kérdőívet kitöltetni. Nagyon nehezen halad. Miért? Az iskolák igazgatói nem kívánnak ilyesmiben részt venni, mert náluk nem létezik iskolai zaklatás. A szülő nem írja alá a kérdőív kitöltéséhez az engedélyt. A gyermek úgy tölti ki […] Tovább

Miért káros a félfigyelem?

Gyakran büszkélkedünk azzal, hogy egyszerre több dolgot is kiválóan el tudunk végezni. Szól a rádió vagy a tévé, miközben háztartási munkát végzünk, kézimunkázunk vagy vonatjegyet rendelünk az internetről. A figyelem megosztása azonban komoly veszélyekkel is járhat (ezért nem vehetjük fel a mobilunkat vagy igazíthatjuk ki a sminkünket vezetés közben). A képi kultúra túltengése is okozhatja […] Tovább

Miért féltjük irreális mértékben gyermekünket a kudarcoktól?

Táncpedagógusként rengeteg szülővel találkozom. Kedves, rokonszenves emberekkel, akik komoly felelősségtudattal, odafigyeléssel gondoskodnak a gyermekeikről. Egyikük azt mondja: – Igyekszem minél több ajtót kinyitni a kislányom előtt. Szülőként ez a kötelességem, ugye? A másikuk szerint: – Remélem, idén a gyerek már nem akar táncolni tanulni és a színjátszókörbe járni. Én már belefáradtam abba, hogy örökösen ide-odahurcolásszam, […] Tovább

Apa, kérlek, ne bánts!

Vannak témák, amiről nem szokás beszélni. Valamiért a család belügyének tartjuk. Szégyellnivaló, éppen ezért mélységesen titkos magánügy, nem tartozik másra, nem tartozik a nyilvánosságra. “Ez a mi kis titkunk” – hangzik el a Győri Balett új, Ne bánts! című darabjában. Ha velünk történik meg vagy valamelyik rokonunkkal, barátunkkal, ezért nem beszélünk róla, mert szégyelljük, hogy […] Tovább

Elveszett illúziók - Mit műveltek a gyerekeinkkel?!

Tegnap vásárlás közben szemembe ötlött az újságos pulton egy ordító szalagcím: Megrontotta kisdiákját a tanár. Lassan banális eset, hónapról hónapra jut egy: tanárok és papok, akikről álmunkban sem feltételeznénk ilyesmit, akikre nyugodt lelkiismerettel rábízzuk legdrágább kincseinket, akikről azt hisszük, tiszteletreméltó oszlopai a társadalomnak, titokban kettős életet élnek – régen talán azt mondták volna róluk, hogy […] Tovább

Gyermekek veszélyben?

Sose felejtem el, hogy amikor a válásom után egy lakótelepi 10 emeletes házba költöztem, minden reggel hat körül (szinte menetrendszerűen) arra ébredtem, hogy az alattunk levő lakásban legalább egy fél óráig keservesen sírnak gyerekek. Nem tudtam, mit tegyek. Bántalmazzák őket? Ütik-verik? Kínozzák? Egyszerűen tanácstalan voltam. Hogyan avatkozhatnék bele egy másik család életébe? Ugyanakkor nem tudtam […] Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!