Nemzet napszámosa

Norvég iskola – a szülő és a tanár szemszögéből

Előző cikkemben (Miért szeretnek a norvég gyerekek iskolába járni?) részletesen írtam a norvég iskoláról. Megígértem, hogy a témát folytatjuk, hiszen egyrészt még korántsem merítettük ki, másrészt sokan voltak kíváncsiak még sok egyébre is ezzel kapcsolatban. Most az oktatás másik két főszereplője szempontjai kerülnek a poszt középpontjába. Az már kiderült, hogy a gyermek stresszmentes iskolaéveket élvezhet, […] Tovább

Látogatás a "Verébfészekben" - Egy osztrák magánóvoda belülről

A “Verébfészek” (Spatzennest) fogalom Seekirchenben, ebben a Salzburg melletti bájos kisvárosban. Egyszerre bölcsőde, óvoda és valamiféle napközi a 10 éven aluli iskolások számára. Rendkívül rugalmasan működik: nemcsak egész napos, hanem félnapos (ebéddel és ebéd nélküli) változatban is igénybe vehető. Csak szombaton, vasárnap és ünnepnapon tartanak zárva, de öt hétig a gyermek kötelező szünetet kap: a […] Tovább

Miért szeretnek a norvég gyerekek iskolába járni?

Ezzel a címmel természetesen nem szeretném azt sugallni, hogy ellentétben a magyar gyerekekkel. Hiszen az ovis korszak végén még izgatott gyönyörűséggel várják a titokzatos iskolát, ahol olyan sok érdekes dolgot fognak tanulni. Csak sajnos az iszonyatosan gyors tempó, a rengeteg tananyag, a még mindig túlsúlyban levő poroszos megközelítés többségük esetében megöli a varázst. Mi az, amit másképp […] Tovább

Nincs vita, mindenről a tanárok tehetnek!

Végigfutva az emberiség néhány ezer éves történelmét kissé feltűnő, hogy ha a gazdaság a mélyponton volt, ha komoly társadalmi problémák jelentkeztek, mindig volt valaki, akin számon lehetett kérni a felmerülő gondokat, akit hibáztatni, okolni lehetett a kialakult helyzetért, magyarán: mindig volt bűnbak. A bűnbak fontos kelléke a társadalmi- vagy magánéletnek, főleg ha a saját felelősségünket […] Tovább

Környezetóra bent, és a gyerek semmit nem ismer kint

Mostanában gyakran sétálok a közeli parkban. Meleg, napfényes délelőtt, ezerféle színben pompázó természet. Egyetlenegyszer sem találkozom iskolásokkal vagy óvodásokkal (iskola is, óvoda is van a tőszomszédságban). Ideális lenne pedig az idő és a hely egy kis természetismeretre – pl. az erdő szintjei alapos bevésésére. Kedves tanító nénik és bácsik! Most elmesélném, valójában hogyan zajlik ez […] Tovább

Miért kell a gyereknek állandóan iskolaköröket futni?

Ha valaki olyan szerencsés, hogy nem tudja, mi is valójában az iskolakör, akkor szívesen elmagyarázom. Az iskolakört a gyerekek testnevelés órán futják, teljes egészében megkerülve magát az épületet, jó esetben derűs-napsugaras időben, rossz esetben esőben-fagyban-hóban. Még jobb esetben futócipőben, még rosszabb esetben pedig olcsó tornacipőben, edzőcipőben. És persze betonon (ami tudjuk, milyen jót tesz az […] Tovább

Mi lesz veled, írás-olvasás?

Van, aki számára feldolgozhatatlan és elfogadhatatlan, van, aki számára természetes és érthető, de mára már többségünk számára nyilvánvalóvá vált: a hagyományos olvasás és írásbeliség dominanciája megszűnt. Ha a könyvre mint szöveghordozó eszközre tekintünk, akkor a fenti kijelentés nem tűnik tragikusnak. Nem maga az olvasás és az írás fogalma és hétköznapi szerepe veszíti el jelentőségét az […] Tovább

Miért érdemes művészeti iskolába íratni a gyereket?

Kevesen vannak tisztában azzal, hogy mi fán terem az alapfokú művészeti iskola, és miért lehet előnyös különféle tanfolyamok helyett beíratni ide a gyereket. Sokan keverik a nappali tagozatos művészeti iskolákkal, mások pedig azt gondolják, hogy ebből a műfajból csak a zeneiskola létezik. Az igazság pedig az, hogy a zeneiskola is az alapfokú művészeti iskolák egyik fajtája. […] Tovább

Mi köze a magyar focinak a tesi órákhoz?

Félreértés ne essék, eddig is tudtam, hogy a labdarúgás szerelmeseinek egy része elfogadhatatlan módon rajong kedvenc sportjáért. Mivel fél évszázada születtem, már az anyatejjel szívtam magamba a londoni 6:3 hőskölteményét és Puskás Öcsi legendáját, és bár engem, érdekes módon soha az életben nem tudott egyetlen focimeccs se lekötni az utolsó percig, a kedvenc filmemben (Menekülés a […] Tovább

Ahogyan elképzeljük a pedagógusok nyári szabadságát, és amilyen a valóságban

Egyik ismerősöm megjegyezte a múltkoriban, hogy milyen jó nekem nyáron, hiszen tanár vagyok. Három hónap szabadság, nem semmi! Nem volt szívem kiábrándítani (ha már olyan sanyarú sorsa van, hogy bennünket irigyel, legyen!), de aztán elgondolkodtam azon, hogy hányan vannak meggyőződve ugyanerről, úgyhogy azt hiszem, megér egy posztot a valóság. A pedagógusok az általános- és középiskolában, […] Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!